Az élet kapuja

Az élet kapuja (1919) mély történeti gondolatot fűz Bakócz Tamás esztergomi érsek alakja köré. A Mátyás király halálát követő országos züllésben Bakócz Tamás észreveszi, hogy a török hódítást csak a pápaság szervező erejének segítségével lehet megakadályozni; ezért minden erejét latba veti, hogy Rómában elnyerje a pápai széket. Terve nem sikerül, Magyarország magára marad, a magyarság előtt bezáródik az élet kapuja. A magyar sors egész tragikuma benne van ebben a regényben: nagyratörő remények, utána a zuhanás. Az erőtől duzzadó korszak a hirtelen sorsfordulat katasztrófájával. A mély történeti elgondolásba belekapcsolódik egy szerelmi történet is: Vértesi Tamás kalandja Rómában.– A kiváló ifjút, az érsek unokaöccsét, egy római nő magához csábítja, visszaél Vértesi Tamás naív bizalmával, politikai cselszövények eszközévé teszi szerelmesét, de végül megbűnhődik jellemtelenségéért. A magyarok búsan távoznak Rómából, nincs mit keresniök nyugat világában, távolról a török seregek fenyegető moraja hallik, a keresztény világ nem fogja őket megvédeni a barbár ellenségtől. A végzet ott dörömböl a kapuban. «A halál iskolájába fognak járni. És hetedíziglen el fognak vadulni. És meg fognak halni. Mert meghalni, azt tudnak a magyarok.»