Villámlik messziről...

A kötet szerzője 1914. június 29-én, Temesváron datálta első naplóbejegyzését, végül 1920. júliusában, Budapesten vetette papírra érzéseit, amelyek jelen kötetben láttak ismét nyomdafestéket. Az első kiadás annak idején Herczeg Ferenc ajánlásával jelent meg, a Singer és Wolfner Kiadónál, 1931-ben. A mostani edíció a szerző örököseinek köszönhető, mert a leszármazottak, a nagymama és a dédmama emlékét szerették volna, napjainkig ívelően ébren tartani. Ezt a várakozást teljesíti be a kötet, amelynek lapjain egy példaértékű asszony élete, az első világháború alatti tevékenysége, segítőkészsége kel életre, bizonyságul, hogy minden körülmény között lehet igaz embernek maradni. Niamessnyné Manaszy Margit származása és férjének pozíciója (képviselő volt, és a miniszterelnök jó barátja) révén a temesvári értelmiség felső köreihez tartozott, a kötet kezdő oldalain arról ír, hogy három gyermekükkel éppen egy adriai utazáshoz készülődtek, amikor a trónörökös, Ferenc Ferdinánd halálhírét vették. Ekkor megkezdődött a teljes körű mozgósítás, rokonaik, barátaik indultak a frontra. A háborús készültség fokozódását egyre nagyobb aggodalommal figyelte a család, és Manaszy Margit úgy érezte, nem tétlenkedhet abban a helyzetben, amikor a sebesülteket szállító szerelvény befutott Temesvárra. Ekkor, asszonytársaival együttesen megszervezték a sebesültek ellátását, és ebből az önkéntes munkából nőtt ki, a négy esztendőn keresztül tartó segítségnyújtás, amellyel a frontkatonák testi, lelki kínjait igyekeztek enyhíteni, a segélyzőhellyé, majd kórházzá átalakított pályaudvar helységeiben. "www.kello.hu minden jog fenntartva"