A kis honvéd

A 48/49-es szabadságharc a magyarság mítosza. Kimeríthetetlen forrás: emberi nagyságok, katonai hőstettek, megrázó áldozatvállalások krónikája. Rögtön a Kiegyezés (1867) után megkezdődött a honvéd hadi tettek feldolgozása, az események irodalmi megörökítése. A terjedelmes regények mellett (pl. Jókai Mór: Kőszívű ember fiai) sok elbeszélés, korrajz, emlékezés is napvilágot látott. Ezekből válogattunk most egy csokorra valót: olyan kis történeteket, amelyek kamaszok, sihederek véletlenül esett vagy vállalt cselekedeteiket mutatja be. Móra Ferenc a maga finom humorával mutatja meg a gyerekhősök csínytevéseit, amelyekből igazi, komoly harci fejlemény is kibontakozhat. A Kuckó király hőse, mint egy 49-es Nemecsek, visszahúzódó esetlensége ellenére mégis rálel a lehetőségre, a nagy alkalomra. Él vele, és a sok igazságtalan csúfolódásra csattanós választ ad. Megmenti a bujdosó honvédtiszteket, saját élete árán is. Rákosi Viktor a Gábor diák első soraiban felteszi a kérdést: „Fiúk, tudnátok-e ti oly bátran meghalni, ha kell, mint elődeitek tudtak? Nem puhultatok-e még el teljesen a zengerájokban, ledér kávéházak abszintos levegőjében? Megvan-e még bennetek az izzó lélek? Érdekel-e még valami benneteket Casanova kalandjain és Faublas lovag szerelmein kívül? Magános óráitokban hallgatóztok-e néha s halljátok-e a múltak árnyainak halk jajszavait? S nem döbbentek-e meg, mikor érzitek, hogyha a sors már csupa jót tartogat e nemzetnek, még akkor sem nyújt kárpótlást a hosszú, hosszú szenvedésekért, amelyek mögötte állnak?” Krúdy kisregénye egy olyan csöppségről szól, aki apja sebesülése miatt maga áll be a szülője helyett a seregbe. Ügyességét, rátermettségét ugyan nem a harctéren használják ki, hanem az ellenséges területeken átjutó küldöncként. Szokoly Viktor kötetben szereplő elbeszélésnek címe „A kis honvéd”. Kamasztestvérek sorsát mutatja be. A fiúk felesküsznek a harcra, egyik kezükkel a szívükön, másik kezükkel az ágyútalpra nyugodva. Meg is tartják fogadalmukat. Eötvös Károly novellája nem gyerekhősökről mesél, mégis igazi kamasztörténet. A falubeli harcokról szól, úgy, ahogy a korabeli kisfiú, az író látta, felidézve a történethez az apa későbbi elbeszéléseit. Az a történet érdekessége, hogy a hazájukat védő nemzetőrök hősiessége mellett az ellenségről is humán képet kapunk. A másik fél harcosai is érző lények, esendő katonák, nem ördögi figurák. Mindkét oldalon sors-dobálta fegyveresek küzdöttek. A könyv tizenegy hosszabb-rövidebb írást tartalmaz. A szerzők: Eötvös Károly, Krúdy Gyula, Móra Ferenc, Rákosi Viktor, Szokoly Viktor.