Gustave d'Eichtal (1804-1886) alakja nagyjából ismertnek számít. Az író és publicista egy Párizsban élő zsidó bankár gyermekeként látta meg a napvilágot. Tizenhárom éves korában keresztény hitre tért, majd szakítva a családi hagyományokkal, bölcsészeti pályára lépett. 1822-ben Auguste Comte tanítványa lett, aki beavatta őt Saint-Simon - és később Barthélémy Prosper Enfantin - tanaiba. 1832-ben Görögországba ment, majd visszatérve megírta fő művét. Az 1836-ban megjelent A Két Világban írta le azt is, hogy a Nyugat és Kelet határán található osztrák birodalomnak szükséges lenne az átalakítása, osztrák-magyar monarchiává, Bécs és Buda fővárossal, elsősorban Európa új politikai szervezkedése érdekében. Még ebben az évben - állítólag Enfantin utasítására - el is ment Bécsbe, hogy Metternich herceggel tárgyaljon, hogy meggyőzze őt a zsidók emancipációjának szükségességéről, és arról, hogy a fent vázoltak alapján átszervezett kettős birodalom sorsát "a választott nép" gazdasági tevékenységére kell alapozni. Az ő életét és munkásságát mutatja be Miskolczy Ambrus kötete, vizsgálódásának középpontjába az 1836-37-es bécsi utat állítva. Ír Gustave d'Eichtal családjáról, gyermek- és fiatalkoráról, tanulmányairól, a Saint-Simon-féle Iskoláig vezető útjáról, judaizmusáról, az ún. "bolygó zsidó" (Ahasvérus) figurájáról (amelynek mitikus alakjával d'Eichtal is azonosult) és a zsidóemancipáció gondolatáról. Olvashatunk arról, miként "fedezte fel" Közép-Európát, mit tartalmazott a Habsburg Birodalom átalakítását célzó programja, hogyan került sor a bécsi féléves útra, 1836 októberétől 1837 márciusáig, amelynek során ugyan találkozhatott egyszer Metternichhel, ám útja végül kudarcot vallott: nem tudott hatni az osztrák politikára. Az epilógus a bécsi út utóéletét, valamint a zsidóemanci
Olvashatunk arról, miként "fedezte fel" Közép-Európát, mit tartalmazott a Habsburg Birodalom átalakítását célzó programja, hogyan került sor a bécsi féléves útra, 1836 októberétől 1837 márciusáig, amelynek során ugyan találkozhatott egyszer Metternichhel, ám útja végül kudarcot vallott: nem tudott hatni az osztrák politikára. Az epilógus a bécsi út utóéletét, valamint a zsidóemancipáció későbbi ausztriai-magyarországi alakulását tárgyalja. A függelékben helyet kapott Ahasvérus éneke, majd a kötetet jegyzetek zárják.
