A holokauszt és a családom

A magyarországi holokauszt hetvenedik évfordulója kapcsán Eörsi István kezdeményezésére összeverődött emlékezők hozták létre A holokauszt és a családom Facebook-csoportot, és kezdték összegyűjteni a témához kapcsolódó történeteiket, dokumentumaikat. Az oldalon zsidók és nem zsidók egyaránt megosztották történeteiket, mert úgy gondolták: az így közzé tett családi történetek összességéből az ország legújabb kori történelmének egy olyan képe bontakozik ki, amely nem elsősorban az elmondottak eseménytörténeti szempontjából érdekes, hanem azért, mert minden másnál többet elárul arról, milyen élmények kései hatása formálja mindannyiunk mai viselkedését, tudatát, érzéseit. Jelen, Fenyves Katalin és Szalay Marianne által szerkesztett kötet elején három tanulmány kapott helyet: Kálmán C. Györgynek a Facebook-csoport természetéről szóló, rövid fejtegetése, Mészáros Juditnak a traumafeldolgozásról és Regina Fitz osztrák történésznek a magyar emlékezetpolitikáról szóló írása. Ezek mintegy értelmezési keretet adnak a könyv túlnyomó részét kitevő családi történeteknek, a kötetben szereplő írások azonban olyan szöveges források, amelyek eddig nyomtatásban még nem jelentek meg. A 2014 februárja és 2015 januárja között posztolt bejegyzéseket a szerkesztők tematikus fejezetcímek alá sorolták, az elmondott történetek egy-egy - dominánsnak vélt - elemét állítva a középpontba: hol az elbeszélő nézőpontját (hogy ő maga túlélő, vagy túlélők gyermeke, unokája), hol az elbeszélés szereplőinek valamely jellegzetességét (pesti vagy vidéki, vegyes családból származó, nem zsidó, embermentő). Külön fejezetet kaptak a nők, ezzel adva lehetőséget a holokauszt genderszempontú megközelítésére is. A szöveget fekete-fehér családi fotók kísérik.