Berzeviczy Albert

Az egyik legnagyobb múltú magyar nemesi család leszármazottja Berzeviczy Albert (1853-1936) történetíró és politikus (a Szabadelvű Párt, majd 1910-től a Nemzeti Munkapárt színeiben), aki 1903 és 1905 között az első Tisza-kormány vallás és közoktatásügyi minisztere, majd 1910-11-ben a Képviselőház elnöke volt (később a Főrendiház tagja, valamint 1921-től az Interparlamentáris Unió Magyar Nemzeti Csoportjának elnöke). Történetírói munkássága meghatározó (elsősorban a neoabszolutizmus és az itáliai reneszánsz korszakaival foglalkozott), de alapító elnöke volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak, 1905-től 1936-ig a Magyar Tudományos Akadémiát, 1923-36 között pedig a Kisfaludy Társaságot is elnökként vezette. Személye így azért is érdekes, mert mind a dualizmus, mind a Horthy-korszak (kultúr)politikájának aktív szereplője volt. Az ő életét és munkásságát mutatja be Gali Máté történész kötete, aki nemrég sajtó alá rendezte Berzeviczy Albert 1914 és 1920 között vezetett napló bejegyzéseit (201513024). A kötet első részében, az első világháború végéig, illetve az azt követő összeomlásig döntően kronologikus sorrendben ismerhetjük meg az életutat: a családi körülményeket, a gyermekkort, a sárosi közéletet, az ifjú képviselő, majd államtitkár ténykedését, a kultuszminiszteri időszakot, tudományos és írói, valamint sportvezetői munkásságát, magánéletét, az első világháború és a forradalmak időszakát. A második rész, immár tematikus fejezetekben tekinti át a Horthy-korszakot, tekintettel Berzeviczy sokrétű tevékenységére. www.kello.hu minden jog fenntartva."