Beke Albert (1934-) több mint hatvan éve irodalomtörténész, és azon kevesek közé tartozik, akik a szocializmus évtizedeiben is csak meggyőződésük szerint írtak; nem véletlen, hogy első önálló kötete csak a rendszerváltozás után, hatvanéves korában jelent meg. A tudományos munka mellett mindig volt kenyérkereső állása, könyvtárosként, tanárként dolgozott, és szabad idejében kutatta Ady, Gyulai Pál, Hatvany Lajos, Márai Sándor, Mikszáth, Szabó Dezső munkásságát. Tanárként és irodalomtörténészként egyaránt úgy dolgozott, hogy sosem tévesztette szem elől a magyarság sorskérdéseit, és a múlttal való őszinte szembenézés jegyében igyekezett leszámolni a mítoszokkal, az írókat övező legendákkal; mindenkor csak az alkotások eszmei mondanivalója és esztétikai színvonala érdekelte. Ezért is nevezi a kötet szerzője Beke Albertet „a kételkedés művészének", és ilyen szemszögből tekinti át - a hagyományos szerzői monográfiák, az „élete és műve" típusú összefoglalások módján - hőse pályáját. Az életrajz rövid áttekintése után bemutatja mestereit (első helyen Barta Jánost), szól pályakezdésének filológusi munkáiról, majd külön fejezetet szentel irodalomszemléletének, kiemelve Röpirat a magyar irodalom védelmében című munkáját. Ebben Beke Albert állást foglalt a kortárs irodalom megfelelő arányokat mutató középiskolai oktatása mellett, mondván: a jelenkori irodalmi élet néhány szerény tehetségű, ám érdemén felül sztárolt alkotójának ismeretében merül ki a kortárs irodalom tanítása, a fiataloknak így roppant féloldalasak az ismeretei e tárgyban. A szerző idézi Beke Albert azon vélekedését, hogy az irodalomtörténet nem az alkotók különálló életművének összege, hanem egy folyton gyarapodó, terebélyesedési folyamat rajzolata.
A monográfia végén - ismét életrajzi keretben - összegzi Beke Albert pályájának tanulságait, és szól készülő művéről, amelyben 1945-től a rendszerváltozásig tekinti át a magyar irodalom történetét, A behódolt walesi bárdok kora címmel. Arday Géza hagyományos, azaz életrajzi keretű alkotói monográfiája egy különös, „a sorból mindig kilógó" irodalomtörténész pályaképe, amelyet alapos bibliográfia tesz teljessé.
