Ha Jókai olvasásának nem is, kutatásának reneszánsza figyelhető meg napjainkban. 2014 decemberében Balatonfüreden rendezték meg az "… Író leszek, semmi más…" című Jókai-konferenciát, amelynek 15 előadása, pontosabban az előadások szerkesztett, jegyzetekkel ellátott változata került e kötetbe. Az előadók, szerzők a 19. századi irodalmi élet „belvilágának” a Jókai-korpuszban való tükröződését vizsgálták, azt, hogy miként látta és láttatta a nagy író kora irodalmát, kritikai miliőjét és önnön pályáját, valamint, hogy e motívumok miként váltak az életmű részévé: "Hogyan és milyen céllal bukkannak fel a korpuszban az irodalmi élet leírásai, mi a szerepe az intertextusoknak a regényekben". Mindezek fölméréséhez a szerzők háromféle szövegcsoportot vizsgáltak meg: először is a Jókai-oeuvre ritkán vizsgált műfajait
dráma, elbeszélés, verses epika); másodszor az olyan szövegeket, amelyeket a kritika eleddig nem súlyának megfelelően elemzett, következésképpen az irodalomtörténet atipikusnak tartott; harmadszor az ismert, klasszikusnak minősített alkotásokat, a legolvasottabb műveket, éspedig a célból, hogy fölhívják a figyelmet, hogy e prózáknak a 21. század olvasója számára is van releváns üzenete. A három szövegcsoportnak megfelelően épül föl a kötet. Az első rész (Az "experimentátor") a drámaszerzőt és a novellista Jókait mutatja be (Fried István, Szilágyi Márton, Ujvári Hedvig, Török Zsuzsa írásai). A második egység (Irányok és "irályok") a Jókai-művekben föllelhető irodalmi tárgyú motívumokat elemzik (Hites Sándor, Hermann Zoltán, Török Lajos, Vaderna Gábor, Margócsy István tanulmányai). Végül a harmadik rész (Jókai-médiumok) szerzői a Jo
Szólnak az Eppur si move és a A jövő század regénye, az Adamante című novella vagy Az ember, aki mindent tudott című kisregény mára vonatkoztatható mondandójáról (Eisemann György, Szajbély Mihály, Surányi Beáta, Gyimesi Emese, Steinmacher Kornélia Nóra, Hansági Ágnes dolgozatai). Az elmélyült elemzések nem egyszerűen az újjáéledő Jókai-kutatás fő irányait, tendenciáit és módszereit dokumentálják, hanem hasznos segítői lehetnek a középiskolai irodalomoktatásnak is, hogy Jókai Mór munkássága – és általa a magyar irodalom klasszikus öröksége – a 21. század diáknemzedékeinek a tudatában is elfoglalhassa az őt megillető helyet.
